Nagyapai és apai indíttatás kapcsán már fogantatáskor eldőlt a sorsom, csak az volt a kérdés, hogy milyen szakmai irányultságú legyek. Az élet és a szükség úgy hozta, hogy a belgyógyászat szakvizsgára a gasztroenterológiát építettem, mely a későbbiekben jó döntésnek bizonyult számomra és remélem betegeim számára is. Egy olyan korszakban lehetek gasztroenterológus, amikor elsősorban a technikai fejlődésnek köszönhetően nemcsak egyre pontosabb diagnosztikai módszerek állnak rendelkezésünkre, hanem a terápiás eszköztár bővülésével sokszor a betegek végleges gyógyulását is elérhetjük. Abban a korban tevékenykedhetek, amikor egyre több beteget „kiveszünk” a sebészek kezéből (pl. gyomor és nyombélfekélyek, vérzések, vastagbél polypok, epeúti szűkületek, epeúti kövek, daganatok…) és gyakran részese lehetek a beteg teljes gyógyulásának, más esetben panaszainak jelentős és tartós csökkenésének.