Tudományos konszenzus és gyakorlati irányelvek

Szerző: Dr. Hulman Anita PhD – Dietetikus, Élelmiszerbiztonsági- és minőségi mérnök, Egészségtudományok doktora

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) napjainkban nem kizárólag nőgyógyászati problémaként értelmezhető. A nemzetközi evidenciaalapú irányelvek hangsúlyozzák, hogy a kórkép központi eleme sok esetben az inzulinrezisztencia, amely az anyagcsere- és hormonális eltérések egyik fő kiváltója (Teede et al., 2018; International PCOS Guideline Update, 2023).

Az emelkedett inzulinszint nem csupán a vércukorszint szabályozásában bír jelentőséggel, hanem közvetlenül fokozza a petefészek androgéntermelését és hozzájárul az ovuláció zavarához (Dunaif, 1997; Escobar-Morreale, 2018). A PCOS tehát szorosan összekapcsolódik az anyagcsere működésével, ennek okán a kezelés sem korlátozódhat csakis hormonális megközelítésre.

A legfrissebb nemzetközi irányelvek az életmódterápiát – különösen az étrendi intervenciót – elsődleges kezelésként határozzák meg, függetlenül a testtömegtől (International Evidence-Based Guideline for PCOS, 2023 update). A modern szemlélet nem a szénhidrátok teljes megvonására épül. A szakirodalom szerint a szénhidrát minősége, a glikémiás terhelés és az étrendi mintázat egésze meghatározó az inzulinérzékenység szempontjából (Reynolds et al., 2019; Schwingshackl et al., 2018).

A mediterrán jellegű étrend – amely teljes értékű gabonákat, zöldségeket, hüvelyeseket, olívaolajat és tengeri halakat hangsúlyoz – kedvezően befolyásolja az inzulinérzékenységet, valaimint csökkenti a szervezetben a gyulladásos folyamatokat (Schwingshackl et al., 2018; Salas-Salvadó et al., 2014).A rostbevitel jelentőségét nagy volumenű epidemiológiai és intervenciós vizsgálatok is megerősítik, amelyek alapján a magasabb rostbevitel javítja a glikémiás kontrollt és csökkenti az inzulinrezisztenciát (Reynolds et al., 2019).

A bélmikrobiom szerepe egyre hangsúlyosabb a PCOS patomechanizmusában. Szisztematikus áttekintések említik, hogy a mikrobiom-eltérések összefüggést mutatnak az inzulinrezisztenciával és a hiperandrogenizmussal (Torres et al., 2018). Randomizált vizsgálatok alapján bizonyos probiotikus intervenciók javíthatják a metabolikus paramétereket PCOS-ben (Karamali et al., 2018).

A testtömeg mérsékelt csökkentése bizonyítottan javítja az ovulációt és csökkenti a gyulladásos markereket (Moran et al., 2011; Teede et al., 2018). Ugyanakkor normál BMI (testtömeg- index) mellett is fennállhat inzulinrezisztencia, ennek okán a cél nem kizárólagosan a testtömeg csökkentése, hanem az anyagcsere-funkció javítása is (Dunaif, 1997).

Az inozitol – különösen a mio-inozitol – alkalmazását több meta-analízis vizsgálta, amelyek javulást mutattak az inzulinérzékenységben, illetve az ovulációs paraméterekben egyaránt (Unfer et al., 2017; Pundir et al., 2018).

A jelenlegi szakmai konszenzus megerősíti: a PCOS kezelése nem szélsőséges diétákban, hanem hosszú távon fenntartható, személyre szabott táplálkozási mintázatban rejlik, amely hormonális és metabolikus beavatkozásként értelmezhető (International PCOS Guideline Update, 2023).

Felhasznált irodalom

Dunaif, A. (1997). Insulin resistance and the polycystic ovary syndrome. Endocrine Reviews, 18(6), 774–800.

Escobar-Morreale, H. F. (2018). Polycystic ovary syndrome: Definition, aetiology, diagnosis and treatment. Nature Reviews Endocrinology, 14, 270–284.

International Evidence-Based Guideline for the Assessment and Management of Polycystic Ovary Syndrome (2018; 2023 update). Monash University.

Karamali, M., et al. (2018). Probiotic supplementation and metabolic status in PCOS. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism.

Moran, L. J., et al. (2011). Lifestyle changes in women with PCOS. Human Reproduction Update, 17(2), 171–183.

Pundir, J., et al. (2018). Inositol treatment in PCOS: Meta-analysis. Gynecological Endocrinology.

Reynolds, A., et al. (2019). Carbohydrate quality and health outcomes: Systematic review and meta-analysis. The Lancet, 393, 434–445.

Salas-Salvadó, J., et al. (2014). Mediterranean diet and metabolic outcomes. Annals of Internal Medicine.

Schwingshackl, L., et al. (2018). Food groups and risk of type 2 diabetes: Systematic review and meta-analysis. BMJ.

Teede, H. J., et al. (2018). International PCOS guideline. Human Reproduction, 33(9), 1602–1618.

Torres, P. J., et al. (2018). Gut microbiome in PCOS. Fertility and Sterility.

Unfer, V., et al. (2017). Myo-inositol in PCOS: Systematic review. Gynecological Endocrinology.